csíkos

Az a baj, hogy van kivel jókat beszélgetnem, ezért mindent, de mindent elmesélek, ami tetszik, ami bánt, ami nyomaszt, meg egyáltalán, picit is érdekes lehet. Ergo nincs nagyon miért ide írnom. De azért még nem zárom be a boltot. Egyébként, ha valaki kíváncsi, naon jól vagyok, sz.f.e.-rel még mindig együtt, boldogan, munka még ugyanaz, kevésbé boldogan, de igyekszem; már nem járok rajzolni, mert a tantónéni feladta a tanítást, helyette dobolni járok, amiben sokkal kevésbé vagyok jó, ellenben tökéletes a dühöm levezetésére (egész tünci vagyok utóbbi időben); seggem mérete ellen továbbra sem sikerült tennem semmit (de majd nyárra…nyilván), és még mindig a csíkosat szeretem.

mostantól egészen dec. 27-ig szabadságon vagyok. az első két napot alvással töltöm, aztán ott lesz a szokásos 3 napos kötelező családi karácsonyi őrületen, de ezen kívül semmi dolgom nincs, bajban vagyok, mit kezdjek ennyi rengeteg szabadidővel.

tegnap találkoztam a fiatalabb alteregómmal, még a pasiízlésünk is hasonló.

éjjel aztán azt álmodtam, hogy sziámi-iker vagyok.

coming out day: gombfóbiám van

coj:

megyünk következő hétvégén kétnapos céges kirándulásra és én vagyok felelős a nightlife-ért. a karaoke sajnos elkerülhetetlen program, de lehet ötleteket adni milyen magyar zenékkel ismertessem meg az ázsiai barátainkat!

KordaNeotonTankcsapdaKispálHalászjudit

szigorúan karaoke szempontokat figyelembe véve

köszönöm szépen a meglepit, te vagy a legkedvesebb ;)

ajjajajjjaj, sz.f.e. ma újlipóciai albérleteket nézegetett

megvolt a nagy lekvárfőzés:

- 3 üveg almalekvár

- 4 üveg alma-körte lekvár

- 4 üveg karácsonyízű narancsos almalekvár

tegnapi nemistudommineknevezzem:

borozás barátokkal, kint az erkélyen kellemesen szalonspiccesen az egyik barátnőm pasijával cigizünk és beszélgetünk. hány éve ismerjük egymást? 5-6? nem most cigizgettünk így először az erkélyen, általában autókról beszélgetünk.

elmeséltem az egyik kedvenc lúzer sztorimat: 17-18 évesen letettem a jogsimat, apukám, hogy ne állandóan a családi autót akarjam elvinni, kinézett nekem egy autót. egy Opel Mantát, egy arany színű mantát. Elmentünk megnézni, de én hülye éretlen libaként közöltem, hogy nekem nem kell arany színű autó. (így lett végül az első autóm egy hupikék zastava, amit imádtam, de nem is ez a lényeg)

Amikor kimondtam, hogy arany színű manta, a srác szeme elkerekedett, arcán enyhe döbbenet, majd egy nagy mosoly. mert hogy neki volt egy arany színű mantája, és időben pont akkortájt adta el.

sajnos már nincs köztünk apu, így már sosem fog kiderülni, hogy vajon annak idején pont a barátnőm gyermekei apjától nem vettük meg azt az autót, de jó esély van rá.

nagyon körülményes úgy taxit hívni, hogy nem tudsz telefonálni. kell találni egy online ismerőst, akit meg tudsz kérni, hogy tegye már meg, hogy felhívja a taxitársaságot, küldjenek egy takkert a címedre

telefonon taglaltam a népszámlálós kérdőívet sz.f.e.-nek, viccesen megkérdeztem, hogy vajon beírjam-e élettársamként, mire rövid szünet, majd enyhe pánik a hangjában. hurrá, az almalekvár csak átmeneti hóbort, mégis normális a pasas!

az az érzésem, tényleg, de tényleg eljött az ideje a pályamódosításnak. már arra sem vagyok képes, hogy legalább akkor emberi hangon beszéljek a nagyonszőkékkel, ha direkt elhatározom, hogy most tényleg, de tényleg nagyon kedves leszek. gyakorlatilag már a köszönéskor valami baromságot mondanak, és aztán ez csak egyre rosszabb lesz. alapjáraton sem vagyok egy kedves ember, de ezek kihozzák belőlem az állatot.

egy világ omlott össze bennem. szimpatikus fiatalember egy okos, művelt, szórakoztató, sportos, munkájában sikeres, vonzó pasi, ereje teljében, és nem vágyik egyébre (de arra nagyon), mint az almalekvárfőzésre. teljesen bekattant. pénteken hoz vidékről egy rakat bioalmát (az előző 30 kiló még el sem fogyott), és ez lesz a szombati programunk. mit műveltem vele?!

coj:

a munka OROSZLÁNRÉSZE. vizualizálja valaki.

javaslom szóviccfaragó cimboránknak kiadni, csodát alkotna